Nellusé

egy pár napja kijelentette a kislányom, hogy bizony neki hátizsákra van szüksége.
Mit tehet az ember, ha egy majd két éves kislány ily elszánt?:)
hát persze hogy nem aludtam egy éjszaka és elkészült a tatyója:)
az állatkákat együtt találtuk ki és segített is ide oda pakolgatni a nap folyamán, merthogy napközben erre jutott idő, a táska tényleges varrása zajlott már éjjel...

Személyes kedvencünk a kukac, mely a múltkoriban együtt készített nemez golyókból kelt életre. Barátok a pillangóval. Nagyon jó barátok.
Végtelenül hálás volt neki varrni, imádja azóta, boldogan pózol benne mindenki előtt:)

Aztán a minap beszerző körúton jártam.
Készült egy bőrrel kombinált és szeretett csattal záródó táska, íme:

aztán még az utolsó darab zsákvászonból egy csipkés

és készül lakásban elhelyezhető, dekorációs célokat szolgáló levendula dísz.
Az első már feltűnik a bordó bőrtáska mellett is, a másodikkal együtt alaposabb fotózáson is át fognak esni:)

Ja
és ma vettem igazán baráti áron egy klassz fából készült kerti bútort, mert ugye ilyesmit szezon végével vásárol az ember:)

és most irány vissza a munka:)

mert szeretem

 a régit, szeretek kincseket őrizni és simogatni, rendezgetni és belelátni valamit, amivé még válhat..
így készülnek az ilyen alkotások is, mint a mai...
tavaly nyáron szereztem egy keveset egy különlegesen finom és szép szövésű, natúr színű vászonból....készült már belőle egy táska, azt is imádtam...
egy táskára való volt még, őrízgettem
tegnap, amikor készen lettem a régóta húzódó megrendeléseimmel, elkaptam a fonalat...éreztem, ebben a napban benne van még valami...
elővettem a csipkés dobozt és a kincsnek számító anyagot....pakolgattam, rakosgattam...de nem állt össze
félbehagytam...teltek az órák...újrarendeztem....már jobb volt, ott volt a lehetőség, hogy ez így igen, így jó lesz....de aztán mire a kicsi lányomat lefektettem, lenyugodtam, rájöttem, még mindig vannak részletek, amik nem kristályosodtak ki igazán.....
kiszabtam, összeraktam, de nem ment...nem tudtam még a gép mellé ülni vele...
ma reggelre megvolt a hiányzó pici lökés és ment is minden, mint a karikacsapás....
készen van és én imádom:)

egyre több a valódi bőr benne, ami szívemnek külön öröm:)

készül még egy neszeszer is hozzá, mert a táskákhoz az jár, részletekben rejlik az erő, ugyebár:)
de ott is agyalok valami huncut megoldáson és még nincs készre gondolva:)

már a meskán:)


és nem bírom ki, hogy büszke anyai szívem ne mutassa itt is:

Ma véglegesítette élete első komoly táskamegrendelését:
Anya, hátizsák, nekem, kell.... címszavakkal...
úgyhogy most azon is agyalok....:)

Erdély---visszavágyom

laptoptáskák----kész

a másik még meleg, még fotó sincs

zsákvászonból készült táskák, több is készült....

hálóing és madeira és Dörgicse és kávé és hajnalban, udvaron ülve...

ebbéli álmomhoz egyenlőre a csodás hálóing megvan, melyet most leltem a vaterán és vándorolt gyorsan az én tulajdonomba:)

gyapjú is volt a nyáron...

ez még Erdély...

Nellusnak bringa--lányos színekben és imádja

Likepank és ébredő.....e nyár emlékezetes lányok kommunikálnak címszavak....:)

Stand és vízibolha....volt egész nyáron....

Repjegynéző....ez meg talán nemsokára:)


jöhet az ősz:)

ketrecharcos, újabb felvonás

túl vagyunk egy nyaraláson, Szlovéniában, aminek egy jelentős részét a Horváth tengerparton töltöttük, mert az bizonyult kielégítőnek "kicsiny  családunk" számára......
hogy 3 gyerek mellett ki tud pihenni nyaralás alatt, arra azért kíváncsi lennék....én nem nagyon tudtam...
lassan egy pár hete annyira, de annyira "agyonvertnek"  érzem magam, hogy az el nem mondható:)
lassan megyek a patikába magnéziumért:)

hazaérkezésünk óta tart a levendula őrület
a szlovén drága, ám fullos szállásunk másik nagy előnye a házak előtt leledző rengeteg levendula, mely gyakorlatilag szemrebbenés nélkül viselte, hogy én napjában kétszer alaposan megszedem...meg sem látszott rajta.....
az autóban viszont kb. a következő 10 évben esély sincs molyra:)))
készültek azóta különböző stílusban illatosító párnácskák

aztán festettem diófalevéllel lenvásznat és csipkét

festettem mályvával is, nagyjából értékelhetetlen lett, 2 db zöld született, sok és lila helyett...hja kérem, meg van ennek is a varázsa:)
aztán festettem lila káposztával...ilyen csodás színeket, mint amiket főztem, ritkán látni, még palettán is...csodás türkizkék, vagy inkább erős tengerzöld, timsóval együtt mesés lilává változott a festőlé fele...csodásak voltak a vásznak is.....visítottam a boldogságtól....
majd miután kivettem a festőléből és kiöblítettem, elillantak a színek...nyom nélkül és véglegesen....majdnem sírva fakadtam....(igen, ez a végletek napja volt:))))

újra kell csinálnom, csak időt kell rá találnom


ma kaptam céklát, holnap az jön:)

ami még van: továbbra is strand, egy keresztgyerekem és egy leánygyermekem, aki állandóan Nem-et mond mindenre, kétségbeejtően rosszul hat a lelkemre az állandó visszautasítás....főzés, varrás, kertészkedés


ma éjjel bővült még a történet pasztell rózsaszín nemezbogyós franciakapcsos fülbevalót akarok című őrülettel, megrendelve az alapanyag, gyűrű is lesz......(mert van rá időm, ugye.......)

ja és a legdurvább

vasárnap délután a teraszon üldögélt a család női tagjainak azon kis csoportja, akik épp a vidéki tartózkodást gyakorolták, Édesanyámat befogtam, kifordítgatta a levendulás zsákokat, a lét kiscsaj játszott a homokozóban  (nem is mutattam még, én csináltam kora nyáron:), amikor egyik pillanatban pukkant valami és füstölt a varrógépem, a ketrecharcos, ugye, mint tudjuk:)

biztosíték le, füstszag szét, mi Nők, lefagytunk....
garancia lejárt...miért is ne járt volna le...
írja a figura, kitől vettem, no para, ez nem a motor leégéssel egyenlő, ne aggódjak
meséljem el az Uramnak, hogy ezt és ezt csináljon, mert ez csak egy zajszűrő ellenállás vagy mi volt, vegyük ki, ha gondolom.....na, mondom magamban, akkor ezt is Magad Uram, ha más nem segít, nekem kell megcsinálnom...de a levél végén volt, ha akarom...ha nem akarom kivenni, akkor nem zavar ott semmit, maradhat is, a agép működni fog, ne aggódjak

hát, kimentem, kipróbáltam és tényleg...a HARCOS KÜZD!!!!:)
nem hangosabb, nem tudom mit csinált, vagy mit nem a szűrő, de nem érdekel, hogy ott van benn:)
utálom az elektromosságot, én a textilt szeretem:)

úgyhogy újra tudok dolgozni, bár egy rossz  ellenállással a gépemben.....de leküzdöm:)

alakítósdi

azért nem lennék jó hivatásos varrónőnek, mert amit muszáj, azt én nem tudom megcsinálni:)
nehezen boldogulok a megrendelésekkel, most is végtelen türelemmel vár két táska egy gazdája, melyet ezúton is köszönöm, készen lesz, csak türelem kell hozzám, meg az azért sem, mert én az ilyen ruhaátalakítósdit nagyon nem....
de!!

a múltkoriban Édesanyámmal turiztunk, én imádok:) és egy olyan csodás hófehér szoknyát találtam, hogy nem lehetett ott hagyni.
16-os méret volt beleírva, nekem a 10-es kényelmesen jó, megnéztem, sima ügynek tűnt, itt kibontom, ott levágok, itt összevarrom és már kész is.......

A Dédi segített, mert látta, nagyon félre van rakva, kibontotta, ahol kellett.
Ma elővettem. Hát, több órám ment rá, mintha egy újat varrtam volna...
De KÉSZ van:)
íme:

készen

vannak a korábban lenre hímzett remekművek feldolgozásai:)

ezek készültek belőlük:

Aztán ugye ha az ember lánya minden nap strandra jár, akkor előbb utóbb a lányok hozzákezdenek, kellene strandtáska nekem is, meg nekem is....
ezért készültek:

gombhoz a kabátot

mert így működök
ösztönből
először jött a hímzés, aztán némi pihenő következett, aztán ma megtalált, aminek meg kell ahhoz, hogy alkotás legyen belőle....
variálni kellett, hisz itt nem a szabásmintába illő műről volt szó...
ezért átalakítottam a szabásmintát.... az elmúlt két hétben másodjára kellett, de nem vált kárára, remélem:)

korábban írtam, hogy lenre hímzek...na, ma abból a hímzett lenből varrtam..:)

holnap pedig 10 kg pándi meggy gazdája leszek kora reggel, majd kb. egy laza agybajé, mire abból befőtt lesz:)
de muszáj, mert annyira gyümölcsleves rajongók vagyunk Nellussal, hogy gondoskodnom kell a téli hónapokról...:)

olyan Szilvusos

gyermekkoromban csak az Édesanyám hívott Szilvusnak...imádtam...aztán amikor megismertem a későbbi Férjemet, valahogyan Ő is erre szokott rá...jó volt ez így.....azóta így hív a Keresztlányom és a Tesóm is....a Férjem meg már nem...

Családon belül nem hívtak Idának....arra ott van a Nagyim és Édesanyám....
Azonban lassan mindenki más Idának szólít, ennek egyre színesedő változataival együtt:)

Idám, Idus, Idukám, meg biztos van még, ami nem jut eszembe:)

Ami miatt ez érdekes, mert kapok néha leveleket, hogy találkoztak a tárgyaimmal és messziről megismerték, hogy ez Idaságok.....nem mind, de van egy-kettő, ami okoz ilyen szívet melengető leveleket:)

Ma este, amikor a "stand"-ról (by Tóth Nelli) megérkezvén a Dédinél épp az esti locsolós feladatomat láttam el és gyorsan még ide oda csaptam a kapával is, mert ekkora már emberivé kezdett válni a levegő, Lili mellettem guggolva a pénztárcámat nézegette.
Feltette  a kérdést, bár gyanította a választ:), mire én:  igen, ezt én készítettem...
mire Ő:  gondoltam, mert ez olyan Szilvusos.........mondta Ő, 8 évének összes bölcsességével és meglátásával együtt:)

furcsa volt....:)))
Íme a delikvens:

"binga"

autó nélkül vagyunk itthon, amivel nekem semmi bajom nem lenne, de most, hogy még egy lánnyal bővült a létszám, a strandra járás két bringát követelne meg....

igen ám
de a 20-as "binga" (by Tóth Nelli) már kicsi, a 24-es binga meg nagyon nagy nem ér le a lába, a felszállás még csak hagyján..de amikor lefelé csak esés árán megy, na az annyira nem buli


Zalán futását produkáltuk ma reggel a 40 fokban, de az eredmény, hogy nem 45300 HUF-ért (mert van ennyiért semmi extra csak bringa közlekedési eszköz), hanem 14000 -ért sikerült montit tennem a nagyobb feneke alá...
most nagy a boldogság, ma délután pedig nem kell busszal mennünk a strandra, mint tegnap....
így a buszköltség árát is palacsintára költhetjük:))))) juhééé:)

horgoltak is

az első kézzel varrva....a többi már géppel:)

szeretem őket
szépek

a strand átvette az életünkben a főszerepet...
a lányok vizibolhák:)
és mesésen barnulnak....

ketrecharcos

lassan két hete ezen a szón kuncogok, ha meglátom a varrógépemet:)
mármint a most vett, régi, fémből, erős és kínozható varrógépemet:)
itt tekinthető meg a drága:)
azért vettem, mert néha rám tör a vágy, hogy bőrből varrjak
ahhoz pedig jó, ha van egy erősebb gép..bőrvarró lett volna igazán jó, de nem költök rá minimum 100.000 HUF-ot...ez pont meg fog felelni..:)

kunhegyesen nyaralunk Nellussal már hetek óta és végtelenül élvezzük...
varrtam sokat éjjel:
egy új szabásmintával dolgozom, változtattam kicsit az eredetin, kellett nekem egy kis méretnövelés:)

  és készült egy bőr is, a kis mandarin:)  imádni való:) és nagyon jól használható...

készült Párizsos táska, meg még fog is

és rátaláltam fősulis korom egyik legcsodásabb kezű alkotó leányzójára újra, nem is értem, hogyan nem történt ez még meg hamarabb és lett nekem tőle ilyenem:

Drága Csinszi, ezúton is köszönöm, imádom:)


holnaptól naponta strand, mert végre itt a meleg:)

hímzéseim lenre egybegyűjtve

N.Y. és a paprika

New York utcáit rója ez a paprikás ökoszatyrom:)
és imádja a gazdája:)

én meg nagyon boldog vagyok tőle:)
éljen, éljen, éljen:)

a vidék...

hímzek, horgolok, kertészkedek, takarítok, rácsodálkozom dolgokra:
amikor gyerek voltam, szinte minden bicikli ülése mögött ott volt egy kistáska, amiben csodás szereléshez szükséges dolgok sorakoztak.....régen nem láttam ilyen kistáskát, de ma elém került egy bringa és HÓFEHÉR volt rajta!:)
rácsodálkozom, hogy az a tornaterem, melyet gyermekként hatalmasnak véltem, mára már messze van az ámulatot adó óriási érzéstől....ellenben a Lányom számára óriás óriási volt:)
szülővárosomban, gyermekkorom tornatermében voltam ma tornán...már nem hívom asszonytornának, mert lányok is voltak, meg ennyi ugrálást elvárni asszonyoktól??:)  csakis férfi tehet ilyet:)
remélem reggel fel fogok tudni kelni....vagy holnap Nellus hozza nekem a pelust:))
rácsodálkozom, hogy percek alatt odaérek mindenhova.....magával ragadó érzés, már elfelejtettem:)

nincs nálam varrógép...elvonási tüneteim kezdenek lenni.....

már van másik készen és ez is rögtön készen lesz...aztán majd bevarródik valamibe:)

az én Lányom és a Dédi...hatalmas az egyetértés, ráadásul a Dédinek vannak pipijei és friss borsója és lehet pancsolni a kerti csapnál és kora reggel locsolni és egyébként is, legalább háromszor kell visszamenni jóéjtpuszit adni, mert különben bömbölde van:)