mert szeretem

 a régit, szeretek kincseket őrizni és simogatni, rendezgetni és belelátni valamit, amivé még válhat..
így készülnek az ilyen alkotások is, mint a mai...
tavaly nyáron szereztem egy keveset egy különlegesen finom és szép szövésű, natúr színű vászonból....készült már belőle egy táska, azt is imádtam...
egy táskára való volt még, őrízgettem
tegnap, amikor készen lettem a régóta húzódó megrendeléseimmel, elkaptam a fonalat...éreztem, ebben a napban benne van még valami...
elővettem a csipkés dobozt és a kincsnek számító anyagot....pakolgattam, rakosgattam...de nem állt össze
félbehagytam...teltek az órák...újrarendeztem....már jobb volt, ott volt a lehetőség, hogy ez így igen, így jó lesz....de aztán mire a kicsi lányomat lefektettem, lenyugodtam, rájöttem, még mindig vannak részletek, amik nem kristályosodtak ki igazán.....
kiszabtam, összeraktam, de nem ment...nem tudtam még a gép mellé ülni vele...
ma reggelre megvolt a hiányzó pici lökés és ment is minden, mint a karikacsapás....
készen van és én imádom:)

egyre több a valódi bőr benne, ami szívemnek külön öröm:)

készül még egy neszeszer is hozzá, mert a táskákhoz az jár, részletekben rejlik az erő, ugyebár:)
de ott is agyalok valami huncut megoldáson és még nincs készre gondolva:)

már a meskán:)


és nem bírom ki, hogy büszke anyai szívem ne mutassa itt is:

Ma véglegesítette élete első komoly táskamegrendelését:
Anya, hátizsák, nekem, kell.... címszavakkal...
úgyhogy most azon is agyalok....:)

szépek és nagyok

kedves megrendelőm kérésére készült..

imádja, én meg Őt imádom, amiért ennyire lelkes azért, amit készítek.Végtelen öröm így alkotni, hogy ennyire megbecsülik.

őt pedig készítettem,mert benn volt a kezem a ritmusban:)
megvehető ITT

színek, mert ennek jön az ideje

Nem oly régen a FABTEXTIL tulajdonosától, Szilvitől kaptam egy levelet, melyben megkért, új táskafülei érkeznek, küld egyet, készítsek valami Idásat.

A táska anyaga nem volt kérdés egy percig sem. Még a nyáron, egy kis vidéki méteráru üzletben vettem. Különlegesen szép, imádom.
A csipkét nem oly régen zsákmányoltam.
A bőrök pedig....hát, azt majd mesélem közben....

Nem oly régen készült a 20 cm-es íves fémkerethez egy táska.
Nagyon tetszett az alja. Elég nagy, íves, kecses, szóval gondoltam, alapnak jó lesz.
Fogtam a szabásmintát és némi változtatás után alkalmas lett a fafülhöz is:)


A csipkét letűztem mindenütt, mert az nem jó, ha beleakad  ebbe-abba jártunkban- keltünkben.
Eredetileg más volt  a koncepció a fülhöz rögzítésre, de az a megoldás egy alvás után sem sikerült tökéletessé váljon, ezért némi bontás következett:)

Aztán bevillant, a múltkoriban vettem egy nagyobb adag szép árnyalatokban pompázó velúrbőrt.
Szalagokra van vágva, annyira adta magát.
Aztán jön a dilemma, milyenek legyenek a színek.
Nem tudom miért, de őrült színhiányom van. Lehet a hosszú, szürke tél. A múltkor vásárolt és fotózáshoz sorba rakott csodás színű leneket sincs szívem megbontani, úgy gyönyörködöm azóta is benne, keresem, mit lehetne varrni mindegyik szín felhasználásával:)
Eddigi ötlet: szivárvány Nellusnak:)

A lényeg, színes lett. Én imádom. Így.
 Most akkor következzék egy-két fotó.

és amikor a fonákán rávarrtam mindent, elkezdődött a kemény meló:)
Belül levarrni. A legkeményebb pillanat ez volt benne:

Odavarrtam a címkémet...ahova jóval később, a sok variálás után a visszahajtott bőrt kellett varrnom. :) Így tűnt el egy darab Idasagok címke ebben a táskában pluszban:)

Íme, a fejben legtöbbet dolgoztam vele címet kiérdemlő táska készen:

megvásárolhatod ITT

Belül rózsás vászon, pasztell zöldben. Mert hát azért stimmelnie kell valaminek:)

részlet

et mutatok egy táskából

saját tervezés, egy korábbi táska egyes részeinek felhasználásával.
van egy része, ami még most is, hogy majdnem kész a táska, meg fog fogni, de most lefekszem és megálmodom a megoldást.

jelentkeztem ma Colette táskás játékára...

ezt a fotót sikerült ma vért izzadva összehoznom magamról egy tavaszi kabátban.
a legjobb benne FércJutka nyaklánca:)

döglődünk az influenza egy vállfajától, ami engem is és a Lányomat is csak fájdalmak közé tipor, de egyéb tünet nem nagyon van.
Na jó, Ő egy éjjel még lázas is volt. De ennyi. Csak a végtag és ízület és csont és minden fáj érzés...na ez a nem mindegy....

dől rám a meló, de a jó hír, hétvégén megyünk a kiscsajjal vidékre. remélem lesz egy kis napsütés.

türkiz

lenvásznat vettem a múltkor, mert imádom...
az éjjel, mindamellett, hogy nagyüzem van egy nagyszabású projecthez gyártok ecseriket, még egy türkiz kikívánkozott belőlem....
meg tegnapelőtt egy zsákvásznas táska...

most pedig megint egy csoda készül:)

Lenvászon és csipke, ha találkozik a fém kerettel

nem először nyúltam a 20 cm-es íves fém kerethez, ha táskát akartam készíteni...


ez volt az első...
http://meska.hu/ProductView/index/333407


aztán most ezek közül szemeztem a 74-sel...

http://vigyazzkeszvarrj.blogspot.com/2011/11/taska-minta-20-cm-es-ives-kerethez.html

Mivel Szilvi  (  www.fabtextil.hu  )  elküldi a szabásmintát, ha veszel ilyen keretet és szeretnéd:), ezért tutira megy az ember lánya...."csak" a többit kell kitalálni....
Tutorial nem volt ehhez, ezért készítettem. Hátha hasznára válik valakinek, illetve megosztanám a keretbe varrás területén szerzett tapasztalataimat is, mert mostanra már elég "sok keret van a kezemben", lassan kiforr a legideálisabb módszer...

Nem oly régen csodás lenvásznat szereztem négerbarna, natúr és türkizkék színekben.
Megkaptam a csipkéimet.
Nem bírtam magammal.
Mutatom, hogy mi készült....

Kiszabtam mindent   ( kivéve a merevítést, mert azzal megvártam, hogy összevarrjam az alsó és a felső részt és utána szabtam ki hozzá).....én részemről ezt a részét szeretem a legkevésbé az egész varrósdinak...unalmas, hosszadalmas és különben is,ekkorra én már remegek, annyira varrnám, hogy lássam már végre, hogy annyira szép lesz-e, mint ami  a fejemben van.....

Logikusan 2 db a négerbarna aljából, 2 db a natúr felső részből, 2-2 db a bélésanyagból, 1-1 db a szélességet adó talpából, aljából.
Odaraktam már a  csipkét is, mert odapróbálgattam, melyik tetszik a lennek,  a színnek, tervben volt még egy régi ecseris darab csipke felhasználása is, amit nagyon szeretek, de a végén az már csak nem került bele.

A hajtásokat odaöltöttem mind a két külső és  mind a két bélésanyagon. 

Aztán rádolgoztam a felső, lenyíló részre a csipkét és a barna lent. Csak mértékkel, mert a kevesebb néha több, mint jól megtanulhattuk már..:)

Aztán következett a csipke...MIvel íves a táska ezen vonala, ezért figyelni kell, hogy elég anyagot hagyjunk, ráncoljuk, mert különben felugrik és nem fekszik ki szépen a csipke..akkor pedig ugye hiába minden..:)

Készen van a külső  héj eleje....a hátulja időben kevesebb a csipkék nélkül ugye...

 

itt már kiszabtam hozzá a vastagságát, tartását adó merevítésként használt molton anyagot is..

Odatűzzük a mélységét adó talprészhez....ezt nem érdemes kihagyni és Hűbelebalázsként nekiesni a varrásnak....látni kell, hogy hogyan jön ki...

Készen van a héj...juhéééé

Ugyanezt megcsináljuk  a bélésnek szánt anyagból is, ezen figyelni kell, hogy maradjon egy rés, ami keresztül majd az egész táskát kifordítjuk, ha megtörtént a két héj összevarrása....

Össze kell hogy varrjuk a felső, belenyúláskor használt részeken a héjat és a bélést....ehhez színt színre fordítva  (ez nagyon fontos!) egymásba csúsztatjuk a két héjat. 

Itt látni, ahogyan egymásba csúsznak..ideális esetben még stimmelnek is:) csak  a pontos szabás a titka mindennek:)

Az én Nagymamám mindig fércelt...én annyira sajnáltam már rá kiskoromban is az időt, hogy amikor felnőtt fejjel a neten megláttam, hogy valaki csak gombostűzi, majdnem felsikoltottam a gyönyörűségtől....ez igen! így kell időt spórolni:) mára már erre is sajnálom... de mindig rá kell jöjjek, ez bizony kifizetődő ráfordítás...

Körbevarrjuk az összefogott két héjat...

Így néz ki a körbevarrás befejeztével.. Az íveknél, szűk helyeknél bevagdosunk, mert nem fog szépen kifeküdni az anyag a kifordítást követően. 

és jön a kifordííííítás:)  a kedvenc részem:)  ilyenkor ugrik a majom a vízbe...sejthető a végeredmény....vagy nyilvánvaló egy rontás...ilyenkor nézi végig az ember a varrásokat, meghúzogatja, ellenőrzi, mindenütt mindent egybefogott-e, stimmel-e, mert amíg még simán visszafordítható, addig könnyen és gyorsan lehet korrigálni......

Amikor a legelső fémkeretes művemet készítettem  (jó vastagon merevítve, mert ez a mániám:), nem varrtam le kívül a legszélét....órákig küszködtem a keretbe való beszuszakolással és bevarrással....azt hittem feladom....benne volt a tutorialban, csak én nem figyeltem, mert megy ez nekem!!!.........hm.......  szóval, fontos és nagy segítség, hogy a kifordítás után szépen a szélén, de tényleg, kb. 3-4 mm-re a szélétől letűzzük. Összenyomja az anyagokat, a helyére tesz mindent, sokkal szebb és könnyebb a keretbe varrás....

így néz ki a kész mű, melyet már csak a keretbe kell varrni. Én még itt sem varrom be a kifordításhoz szükséges lyukat. Tényleg csak a legvégén. 

Odarakom a keretet. Na, most nem kell pánikba esni...Én legelőször ezt tettem:) Nem stimmel. de nem is kell neki, majd a varrással a helyére kerül:)

LÁtni, hogy sokkal magasabb a táska, mint a keret. Ha pont akkora lenne mindenhol, akkor 1. nem lenne mélysége a táska szájának, csak egy kis szűk nyílás, amibe épp beférne a kezünk, de nem látnánk le az aljára ...2. akkor nem lenne némi ránc, ami szép textúrát ad az egésznek.

Nekem az vált be, hogy a közepét és a két szélét odaöltöm. Így tudom, mekkora darabot kell elosztanom, tuti, hogy szimmetrikus lesz, nem lehet elrontani utána a varrást!!!

Ha vastag a merevítés, mint itt is.....

Akkor a Férjemtől megszerzett fogóval egyszerűen összenyomom az anyagot, hogy besimuljon szépen a keretbe.

A közepe és a szélei beöltve, majd ezt követően szépen beigazgatjuk az anyagot. Néha erőszakosan, néha mint  a kezes bárány, egyből beigazodik....de a végén el kell jussunk oda, hogy még nincs varrva, de szépen benne marad a keretben.

És akkor jön a varrogatás-olyan tűvel, ami elég erős, csak erre használom, mert a fémbe ütközve csorbul a hegye és persze egy jó gyűszűvel, ami nagyon sokat segít, hogy áttoljam az anyagon na tűt...itt már van anyagvastagság......(lehet, hogy ha egy réteg vékony flízzel készíteném, akkor sima ügy lenne, de én azt szeretem, ha van benne anyag, mert engem arra tanítottak, hogy akkor van valami rendesen megcsinálva, ha az ember fia lánya nem sajnálja belőle azt, amit bele kell tenni. Legyen szó akár sütiről, akár egyéb ételről, vagy bármi másról.

Hohóóóó....íme már keretben.....

Több fix elem van jelen, amikor varrok,....az egyik,  a kislányom lába, (amíg ébren van ) lehetőleg mindig a varrott tárgy közvetlen közelében, itt még a társam volt az éjszakában a pici csiga, meg a hintaló....:)

és akkor az ember lánya érzi, hogy szép és jó, de még hiányzik valami....nem sok, csak egy kicsi....némi hímzés következett....majd egy bőrpánt felvarrása a mélységét adó ívre....agyaltam azon, hogy egy karabínerrel rakom fel a bőrszíjat a keret két kicsi karikájára....de belefészkelte az agyamba magát az a gondolat, hogy mivel ez már nem kicsi táska, esetleg akkora lesz a súly, hogy mi lesz, ha megfeszül a karabíner és letöri a kis karikát és akkor jaj.....ezért inkább a textilre varrtam, a keret alja alá...így jónak tűnik:)

az egyik kis karikára pedig kapott egy csodás barna szaténszalagból készült masnit..ez inkább csak ideiglenes dísz, mint tartós elem, de  bájos:)

Itt látni a bőrszíj rögzítését. Bőrvarró cérnával, kézzel varrtam fel.

Hogy sejthető legyen:itt benne van az én nem kevés cuccom a táskában, plusz a Nellus uti készlete....pelusok, törlő, pohár, krém, játék....némi kisperec és alma.....szóval nem kis borítéktáska:)