mert
ha van az embernek egy Húga, akinek nem jó ám bármiféle csatos, keretes pénztárca, akkor bizony fel kell találni a spanyol viaszt....
azt ki tudta választani, hogy dupla rekeszest szeretne. a többit oldjam meg.
Ha keretről van szó, akkor az ember
INNEN vásárol.
MIvel
ITT látni hozzá ingerlő és csodaszép kész "pályaműveket", ezért az ember Húga egyre lelkesebb lesz...a végén elhangzik: karácsonyra ezt kérem..amikor úsztam a melóban...hajnalokig varrtam...kezdjek neki egy újdonságnak..de úgy, hogy annyira kevés Birdsong anyagot hagytam, hogy esélyem sem volt hibázni.
Innen szép győzni:)
mondaná a vájt fülű, szemű olvasó, nincs gond, hisz
Szilvi küldi a szabásmintát, semmi meló vele, rutinműtét:)
igen ám, de itt a szabásminta nem elég....jó lett volna a tutorial...óvatos érdeklődés: van-e esetleg?
hát, csak kínaiul van egy pár sor.....na, az ugyan nem sokat segít:)
Igen ám, de amikor elkezded nézegetni az az egy-két fotót és kiderül, nem is olyan nagyon egyértelmű ez...csak tippjeid vannak.
Anyagod meg éppen elég...:)
Megoldottam....nem mondom, hogy nem kellett visszabontani, de valami triviális hiba miatt, amit meg ugye szeretünk:)
készültek fotók is, ha legközelebb készítek egy ilyet, újrafotózom, mert azért ezen nyomot hagyott a sok napos nem alvás és hát na......de talán sikerül kibogozni azt, amiért készült:)
én az a fajta vagyok, aki képes annyi merevítőt belerakni, hogy "úgy álljon az a pénztárca, mint Katiban a gyerek", hogy a tűk törnek sorra...de aztán csak úgy áll!:)
lehet, hogy egy kicsit lehetett volna kevesebb a merevítés, de onnan már nem volt visszaút:)
Lássuk a célt.
Lássuk a kiszabandó részeket:
Először kezdjük a tárca elején a tépőzáras zseb varrásával.
Színt színre fordítva összevarrjuk, majd visszahajtva letűzzük kívűlről is..mert úgy szebb. ...ugye....
Aztán ugyanezt elkövetjük a belső "térelválasztókkal is...szám szerint kettővel....
Aztán megvarrtam a kis első zseb ráhajtóját. Kifordítottam, körbetűztem és végül kapott egy darabka csodás rózsaszín tépőzárat (mely varázslatos módon volt itthon, mert korábban kellett egy babakönyvhöz:)
Na és akkor itt indul a mandula...ugye van egy ragasztós textil közbélés mind a két madaras anyagon..van egy réteg Molton (talán mostmár jól emlékszem a nevére) anyag, mely merevíteni, testet adni hivatott, van az első, külső kis zseb és van a kis belső térelválasztó (elnézést ezekért e szakszavakért, melynek több köze van a lakberendezéshez, mint a varráshoz, de ez jutott eszembe), szóval a kis térelválasztó pedig szintén kapott merevítést, ő vékony gyapjúfilc formájában.
Ezeket most összeborigatjuk szépen, hogy majd kifordítva a kívánt eredményt hozzák meg nekünk.
Legalul a MOlton bélés, aztán színével felfelé az egyik madaras, vagyis az egyik külső fél, azon a külsö zseb, azon a belső zseb ( hiszen kifordításkor az egyik az egyik oldalra, a másik a másik oldalra fog kerülni. ez lesz a tárca eleje), majd az egész szendvicset beborítjuk színével lefelé a madaras anyaggal. Összevarrjuk és a tetején hagyunk egy kis rést kifordítani.(azért itt, mert ezt utána bevarrjuk a keretbe..nem fog látszani, ha nem lesz csodás és egyenletes a kifordítás utáni összevarrás.)
Így néz ki kifordítás után:
Ezek után felvarrjuk a külső zseb fedelét.
Így készen vagyunk a pénztárca első felével, ami utána már a teljesen sima ügy, csak egy oldalon zsebes hátsó rész következik.
Ugyanaz a módszer, mint az elsőnél. csak itt 1 zsebbel kevesebbek vagyunk, ugye...
Amikor idáig eljutottunk, felsóhajthatunk.
Megvan a java:)
Már csak a keretbe varrás van hátra, ami igazán gyerekjáték. Ez a keret rövid is, egyenes is:)
Én jópár keret bevarrása után amit javasolhatok:
-az elején nekem megette a cérnát a keret..lépten nyomon elszakadt..ma már rutinos róka..bőrvarrócérna...2 szál, duplán fogva..vagyis 4 szállal öltök...atombiztos és erős:)
-jó minőségű tű, mert törik, amikor "én akkor is kidugom ott, még ha a lyuk nem ott van, akkor is":) dolgokkal küzdesz:)
-ezt a tűt utána másra nemigen tudod használni...a hegye az gyorsan sérül...(persze ha nagyon vékony a varrnivaló, akkor nincs gond, de ugye én bélelek, mint az őrült és ezért nagyon vastag bevarrni valót eredményez.
igen, én úgy fotózok, hogy van egy másodpercem, míg el nem emeli a Lányom a fotózandó tárgyat és nem viszi szemlélődésre el:)
Amikor idáig eljutottam, akkor tetten félre. Mondván, már csak az alját és a zsebek tetejét kell belülről összevarrni, ezt akár a kocsiban is megcsinálom hazafelé.
Azonban 24.-én éjjel, amikor még mindig az ajándékok egy részét varrtam, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy talán nem csak nekem kellene ezekkel mókolnom.
Ígyaztán az én kedves testvérem egy olyan pénztárcát kapott, amin a Férjem is dolgozott.:)
Messze áll a munkája ettől nagyon, azonban pontosan,precízen dolgozik, bármit csinál.
Így aztán néhány instrukció után bátran bíztam rá az összevarrást. Nem csalódtam. csodás munkát végzett.
A belső zsebeket alul, belülről varrta össze, majd a felső szélüket olyan pici öltésekkel, mintha géppel varrtam volna:)
Ani pedig boldogan használja és elégedett. Ugye?:)
