2013. május 31., péntek

Egy 200 Ft-os fadoboz utóélete....avagy hogyan lett a mindennapjaim része..

A szombat reggel  a piacról szól...a helyszín Pestszentlőrinc.....
A zöldségek, gyümölcsök után mindig teszek egy gyors kört a "lomisoknál":)  (csak gyors kör, mert a három férfi a családban nem bírja túl jól megrakodva a várakozást:), Nellus bírja, de még így is kisebbségben vagyunk:))

A múltkor ott várt rám ez a kis fadoboz....ezekből soha nem elég, elképzelhetetlen volt, hogy otthagyjam:)
MIndössze 200 forintot kértek érte,  örömöm határtalan volt:)


Itt már egy rövidke csiszolás után, meg a zsanérokat tartó kis szegeken kellett kalapálni, de ez kb. 5 percet vett igénybe összesen:)

Lekentük méhviasszal, mert ezt minden fa megérdemli:)


Majd szabtunk, varrtunk....hetekig várta a doboz, hogy mi lesz a sorsa...de ma délelőtt kitaláltam
Én mindenhol a lakásban hagyok cérnát, gombostűt, fonalat.....magamra is haragszom, de így van...
A műhely a galérián, ezek az apróságok pedig lenn, szerteszéjjel.....hát, mostantól nem.....
a nappaliba is kerül egy varródoboz:)

íme készen:









Nem kell bele sok minden, csak egyszerűen kell:)

Azon kívül, hogy ez elkészült és örülünk, épp az előbb kaptam a mailt, hogy novembertől felvételt nyert a kislányom az óvodába!
Ennek azért örülünk nagyon, mert gyakorlatilag minimális volt az esélye....de sikerült:)

holnap pedig életem legnehezebb és leghosszabb 7 km-re vár rám...futóversenyre megyünk, de nem akármilyenre ám:)
Ismeri valaki a Brutálfutást?:) sárba, pocsolyába, dombon, völgyön, hegyen, akadályokon keresztül:)
reméljük túléljük:)


1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések